Tudd, kit szolgálnak a tetteid!

(Fotó: Strange Notions)

Minden egyes szavaddal, döntéseddel és cselekedeteddel szolgálsz valakit: vagy Istent, vagy ennek a világnak a fejedelmét. Köztes út nincs.

Emberként valamiért szeretjük azt hinni, hogy Jó és Rossz nem létezik. Sőt! Ezt a két komisz kifejezést legszívesebben idézőjelbe tennénk… mintha akkor minden felelősség alól mentesülnénk. Mintha az eleve létező határvonal elmosásával hátradőlhetnénk, hogy igazából úgyse nagyon múlik rajtunk semmi.

Ennek sajnos óriási a veszélye: amíg nem ismerjük el a Jó és a Rossz létezését, addig nem ismerhetjük fel, hogy pontosan mi mozgat bennünket.

Mert valami mindig mozgat. A mérleg nyelve könyörtelenül billen valamerre, nincs apelláta. Egy lépéssel feljebb kerülünk, vagy egy lépéssel lejjebb. Mozdulatlanul nem maradhatunk, mert ha nem döntünk, akkor visznek. Jobb önként menni valamerre, ha már így is, úgy is muszáj számolni a következményekkel.

Fogós kérdés, hogy ugyan ki tartana önként és dalolva a Rossz felé?

Egyrészt az, aki tisztában van az úti céllal, mégis erőteljesebben vonzza. Pont azért vonzza erőteljesebben, mert tudja. Jóleső az a neospirituális szólam, hogy minden ember egyformán fénylény – mi több: fény az éjszakában –, ám a valóság ennél sokkal árnyaltabb. A kettősség eredendően bennünk van, és a szabad akaratunkkal voksolhatunk az egyik vagy a másik oldalra. Ez nem egy skála. A két végpont közötti hidat maga az Ember adja, aki hajlamos néha erre húzni, máskor meg oda. Pláne úgy, hogy a Rossz gyakran álcázza magát Jónak.

A hasznosnak és felemelőnek látszó gondolatok sajnos nem mindig azok.

A tisztának tűnő új tanokról pedig rendre bebizonyosodik, hogy valami nem oké. Manapság már annyiféle módszer kínálkozik, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz és Istenhez, hogy a nagy válogatás közben pont a befelé és felfelé vezető utat tévesztjük el. A cselesen megfogalmazott ál-isteni féligazságok pedig sokszor tiszteletre méltó bölcsesség formáját öltik. De olyannyira, hogy bármilyen könyvben, előadáson vagy óriásplakáton remekül néznek ki. Instant beteljesülést ígérnek, ilyesmi. Sűrű szövésű szita ez, amin nehéz átlátni.

Az útkereső könnyen hiheti, hogy megtalálta a bölcsek kövét, megfogta a Teremtő lábát, satöbbi. Talán szívbéli szándékkal a Jó felé akar menni, de mégis… ha a Kegyelem révén nem lebbentik fel előle azt a bizonyos fátylat egy-egy pillanatra, előfordulhat, hogy tudtán kívül nyílegyenesen az ellenkező irányba tart. Ami a tanulási folyamat része, hiszen a borítékolható orra bukásból előbb-utóbb nagy felismerés, tapasztalat útján való okulás lesz.

Istennek az a szerepe, hogy az ilyen helyzetekből is segítsen a lehető legjobbat kihozni a körülményekhez képest. Idelent korántsem az Ő akarata szerint történik minden, mert szeretettel elfogadja és tiszteletben tartja másokét: még a miénket, kicsiny emberekét is.

Ezzel a hatalommal pedig – a saját lelkünk sorsa feletti döntés jogával – csak akkor bánhatunk méltó módon, ha következetesen egy urat szolgálunk.

Szeretettel:
Erframe, Sándor Alexandra Valéria

Örömmel várom a mondanivalódat!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.