Sorsdöntő lépés a boldogságért

(Fotó: allcatsconsidered.com)

Van, aki úgy érzi: már mindent megtett a boldogságért, mégis az útjában áll valami. Ez a hiányállapothoz való ragaszkodás és a bűntudat elegye szokott lenni.

Nyilván nem Rólad van szó, meg nem is Rólam, mert mi nem vagyunk se mazochisták, se pedig „ennyire hülyék”. De azért elmesélem egy derék úriembernek, Vazulnak a történetét.

Vazullal az a helyzet, hogy – velünk ellentétben – bűnben született. Nem úgy értve, hogy a bűnben születés tényét bármiféle egyház közölte volna vele! Egyszerűen csak úgy jött a világra, hogy régi ballépések súlya nehezedett a vállára. Azoknak a nyomát hordozta a szívében, de olyan mélyen belevésve, hogy már egészen apró csemeteként is értetlenül pislogott a szeretteitől kapott ajándékokra, mert úgy érezte, hogy nem érdemli meg őket.

A kis Vazulkára nyilván rászóltak, hogy hagyjon fel ezzel az ellenszenves szerénykedéssel, és tanúsítson szalonképes reakciót a meglepetésekre. Már csak azért is, mert különben megbántja azokat, akiket a legkevésbé illene. Vazulkának tehát még a bűntudata miatt is bűntudata lett, így belekerült egy olyan körforgásba, aminek kívülről talán nem látszott semmi nyoma, belül viszont annál könyörtelenebb viharokhoz vezetett.

Elég nehéz úgy élni, hogy az embernek bűntudata van, és még csak nem is tudja, miért.

Ezt többféleképpen lehet kezelni. Van olyan út, amelyik gyógyulást hoz, és olyan is, amelyik az ellenkezőjét. A választás szabad, az ebbéli döntés pedig olyannyira szent, hogy másokét is tiszteletben kell tartani. Sokan az elfojtásra voksolnak elsőként. Vazul is így kezdte, csak amikor felmerült nála egy-két olyan testi nyavalya, amire az egyébként csodálatos orvostudomány széttárta a kezét, akkor a tehetetlen dühvel kevert berezelés után nekilátott másfelé keresgélni. Alternatív terápiák, lelki háttér, önismeret, ilyesmi.

Elment jó néhány tanfolyamra, beszélt jó néhány terapeutával. Beleásta magát a pozitív gondolkodás rejtelmeibe, a lakásban kiragasztott cetlikkel programozta a tudatát, okleveles kézrátevő lett, lelkesen gyógyított hófehér fénnyel és feltétel nélküli szeretettel… Igen, gyógyította az embertársait, ahogy annak rendje és módja szerint mindenkinek megvan az alapvető képessége – kinek szavakkal, kinek tettekkel, kinek egyebekkel.

De Vazul úgy érezte, hogy ez valamiért még mindig nem elég. Ettől aztán megint bűntudata támadt, hiszen hogyne érné be a lehető legtöbbel: hogy segít? Egy percig sem élvezte sem a küldetését, sem a sikereit. Aztán egyszer csak – amikor éppen a gödör alján járt, ahol Te meg Én még véletlenül se szoktunk soha – találkozott valakivel, aki a szemébe nézve nem csupán a halványkék íriszt látta. S ez a valaki azt mondta Vazulnak:

„Bűntudatod van, ezért ragaszkodik a szenvedéshez a lelked egy darabja.”

Márpedig a bűntudat az, amiből nem nevelhet ki semmiféle tudományos vagy modernizált spirituális mankó. Csak a jó öreg bűnbánat. Vazulnak tehát meg kellett bánnia mindent, amiről tudott és amiről nem. A lélek csodája, hogy meg tudja bánni azt is, amiről az észnek fogalma sincsen.

A bűnbánat nem egyenlő a vezekléssel. Az evilági tisztítótűz tiszta lapot teremt az örömhöz, a boldogsághoz, a sikerekhez.

És erről a tisztítótűzről mindenki érzi, hol találja meg: benne lehet egy tevékenységben, egy templomban, vagy akár egy kedvenc karosszékben. Csak hát készen kell állni a lépésre. Arra, hogy már semmi se legyen ugyanolyan, mint régen. Hogy a szívbemarkoló, mélyre temetett bűntudat elengedésével teremtő Energia szabaduljon fel. Hogy a megszokott külső-belső játszmákat új és izgalmas dolgok váltsák fel, immáron sokkal magasabb szinten.

Vazul ugyan nem kettő perc alatt, de készen állt a változásra. S az addig áthatolhatatlannak tűnő akadályai szép lassan semmivé foszlottak.

Az embernek „mindössze” talán annyi lenne az elsődleges dolga, hogy ő maga ne álljon a saját boldogsága útjába. Ezután jöhetne, erre épülhetne az összes többi feladat.

Még szerencse, hogy Te meg Én ezt már rég tudjuk, és csak Vazulnak akadt néminemű problémája a bűntudattal.

Szeretettel:
Erframe, Sándor Alexandra Valéria

Örömmel várom a mondanivalódat!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.