Az árnyékvallásként működő modern spirituális tanok és „önfejlesztési módszerek” el sem terjedhettek volna, ha még mindig meglenne bennünk az Istennel való tiszta, élő kapcsolat.
Nem is tudom, mikor kezdődhetett a baj. Talán akkor, amikor az ember megfeledkezett az Istenéről, és elkezdett másikat keresni helyette.
Megüresedett az égi trón, kiírtak hát rá egy közbeszerzési tendert. Amit nem más nyert meg, mint maga a kiíró, tehát az Ember. Odaültette hát saját magát a trónra, hogy a társaival együtt osztozkodjon rajta. Ekkor jelent meg az új bálványimádás, és ekkor tűnt el a világból az alázat. Ekkor lett szitokszó a hit és a vallás; ekkor cserélték le Isten nevét Sorsra meg Univerzumra.
Ekkor kezdtek hétvégi tanfolyamokon képezni Gyógyítókat és Tanítókat. Ekkor lett az általánosítás a bölcsesség etalonja. Ekkor léptek üres idézetek a Szentírás helyébe, s ekkor kapott próféta-igazolványt mindenki, aki a kártyalapokat vagy a bolygókat leste.
Kialakult az a rendetlen világrend, ahol egymástól várnak megváltást és feloldozást az emberek: az Ég helyett csak a másikra néznek.