Milyen kincseket gyűjtesz?

(Fotó: gymlion.com)

Égi és földi javakra pályázni egyszerre nem lehet. Két urat szolgálni önmeghasonuláshoz vezet.

Több szempontból is jó, ha az ember tisztában van önmagával. Azzal, hogy mi hajtja előre, mi fontos a számára. Az egyenes, egyértelmű úttal belülről szemlélve nem lenne semmi baj – ám az élet úgy néz ki, hogy kevés benne az egyenes, egyértelmű szakasz.

A rengeteg keresztút és bukkanó közepette könnyű szem elől téveszteni az eredeti célt, és egy másikat hajszolni helyette.

Sokan kezdik úgy, hogy teljes mellszélességgel ki akarnak tartani a lelkük tisztasága mellett, csak aztán rendszerint jön egy csábító ajánlat, ami azt suttogja: „hagyd a fenébe a magasztos elveket, és cserébe megmutatom, hogy minden a tiéd lehet!”

A kérdés csupán annyi, hogy ilyenkor mi az a minden. Nem más, mint a lényünk kicsi, földhözragadt darabkájában ébredt vágyak beteljesülése.

Hiába hangoztatják sokan, hogy amire vágysz, arra van az utad, az Igazság ezzel szemben, hogy amire vágysz, annak a rabja vagy.

A vágy ezzel együtt nem elítélendő dolog: egyszerűen az emberi kettős természet része, mely egyszerre hajlik jóra és rosszra, így örökös döntéshelyzetben van.

Vágyainkat, törekvéseinket egyébként két Úr teljesítheti be. Az egyik a Jóistenke, a másik pedig az evilági Rendszer.

A Jóistenkével az a gikszer, hogy „nem trendi”, mert nem feltétlenül tűnik kézzelfoghatónak a jelenléte és a segítsége; az úton maradáshoz mégis muszáj töretlenül hinni benne. Az evilági Rendszer viszont földi érzékszervekkel mindig látható, hallható, ízlelhető, szagolható és tapintható – mondhatjuk rá, hogy az ember számára kiszámíthatóbb. Elvégre kijelenti, hogy ha beállsz a sorba, akkor ezt és ezt megkapod.

A döntés egyrészt szabad akarattól függ, másrészt pedig attól, hogy kinek mit szükséges a fejlődéshez megtapasztania itt és most. A felelősséget azonban egyedül kell vállalni, nincs kibúvó.

Ez a kívülről nézve sikeres, belül viszont meghasonlott emberek kálváriája: igent mondtak a kísértésre egy vagy több gyenge pillanatban, és belegabalyodtak a következményekbe, miközben a lelkük még törekedne a fény felé, a tisztaságra.

A Rendszer sűrűjéből kiszállni nem lehet, vagy legalábbis szörnyen nehéz. Teljes egészében nem tudjuk (és nem is kell) kikerülni, legfeljebb bölcs körültekintéssel kezelni a létezését.

A Jóistenke viszont sohasem áll bosszút, ha hátat fordítanak neki. Ő szeretettel várja vissza valamennyi káprázatba süppedt gyermekét – sőt, még azokat is, akik nem az övéi, de szeretnék megtalálni az utat felé.

Szeretettel:
Erframe, Sándor Alexandra Valéria

Örömmel várom a mondanivalódat!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.