Kicsi és nagybetűs Mesterek

(Fotó: YouTube / The Quest)

Ma úgy megy, hogy a spirituális piacon körülnézve mindenki kiválaszthatja magának az aktuális igényeinek és a pénztárcájának megfelelő „mestert” – ami súlyos félreértésekhez vezet.

Nem véletlenül tartja a keleti bölcsesség, hogy ha a Tanítvány készen áll, a Mester megjelenik. Addig is bátran lehetünk kisbetűs mesterek még kisebb betűs tanítványai.

Nehéz a téma, nagyon nehéz. Azért, mert mindenki vágyik egyfajta tudásra, ami valamihez – vagy valakihez – közelebb visz. Elkóboroltunk az Istenhez vezető útról, és most kétségbeesetten próbálunk hozzá visszatalálni. Olyannyira elkóboroltunk, hogy mára már az „Isten” szó is kiment a divatból; talán magával a Teremtővel együtt, akinél hajlamosak lettünk sokkal jobban tudni, mire van szükségünk. Istent viszont nem zavarja, hogy helyette most éppen azokat a társainkat dicsőítjük, akik hús-vér aranyborjúként telt házas rendezvényeken kántálják nekünk, mennyire jók vagyunk, és mi mindent teremthetünk önerőből.

Mestert is „magunktól” akarunk szerezni: keresünk egyet a neten vagy a könyvesboltban, esetleg felhívjuk a szomszédét. Hogy legyen valaki, aki segít manifesztálni szívünk csalfa vágyait. Felnézünk rá, ameddig jól végzi a dolgát, tehát hamar jön a kézzelfogható földi eredmény. Ha pedig nem tudjuk azt a bizonyos gyümölcsöt elég hamar leszüretelni, akkor a kisbetűs mestert seperc alatt le lehet cserélni.

A spirituális piac kínálata bőséges – így akármilyen természetű kívánság ébred bennünk, találhatunk hozzá szövetségest.

Ám egy piacon mindig kiemelt fontosságú a különbségtétel képessége. Hiába tudjuk például, hogy paradicsomot szeretnénk venni, ha fogalmunk sincs róla, milyen a megfelelő szín, illat és forma. Ha még soha életünkben nem láttunk igazi, érett, mennyei paradicsomot, akkor szemrebbenés nélkül hazavisszük a zöldet vagy a rohadtat. És csak akkor ébredünk rá, hogy valami nem stimmelt vele, amikor egyszer majd megkóstolunk egy „normálisat” – rosszabb esetben pedig előbb is felmerülhet bennünk a kétes választás gyanúja, ha például jól elcsapja a hasunkat.

A különbségtételt azonban csak tapasztalati úton tanulhatjuk meg. Ezért kapható mindenféle szagú és állagú paradicsom, s emiatt vár türelmesen a Jóistenke. Olyan tér-időben élünk, ahol a fekete ad értéket a fehérnek, az árnyék a fénynek, a Semmi a Mindennek. Így lehet mégis segítőként tekinteni azokra a kisbetűs mesterekre, akik futószalagon karmát termelve maguk is zavarodottan tapogatózva keresik, merre van az előre. Pláne, hogy egy zavarodottan tapogatózó kisbetűs tanítvány csak a saját szintjére rezonál, tehát a nagybetűs dolgokat nem is veszi észre.

A mai tanítványok nagy része simán félrelökné Jézus Krisztust az útból, miközben épp a jósnőjéhez siet. Hát hogy is találhatna valódi Mestert – égi helytartót –, akinek még valódi hite sincsen?

Még szerencse, hogy bármelyik pillanatban megadathat a tisztán látás kegyelme. Az aha-élményé, hogy a Tudás – még ha modern köntösbe bújik is – nem piaci alapon terjed. A magasabb szintű folyamatokat Szellemi Törvények uralják közgazdaságtani összefüggések helyett. A kisbetűs mesterek megtalálásához elég a puszta gondolat, hogy „nekem kell egy”. A nagybetűshöz viszont már pecsétes kérvényt kell benyújtani Istennek, aki szabad akaratunkat tiszteletben tartva várja, mikor adunk neki végre felhatalmazást a segítségnyújtásra.

Szeretettel:
Erframe, Sándor Alexandra Valéria

Örömmel várom a mondanivalódat!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.