Isten nem trendi

(Fotó: fpcnorfolk.org)

Bármit szívesebben emleget már az ember – sorsot, univerzumot, abszolútumot, egyéb hangzatos nevű akármiket –, csak Istent ne kelljen.

Az istentől eltávolodott ember sajnos veszélyes tud lenni: mind saját magára, mind pedig a környezetére. Telis-tele van buktatókkal az istentelen önismereti út, ahol az „Univerzumon” keresztül küld „jeleket” a „Sors”.

Mindenféle erők és energiák összjátékává alacsonyítja az utat, amit bejárunk, így a valós ok-okozati összefüggések átlátása helyett karma-alibiket gyártunk. Könnyű ráfogni egy kedvezőtlen helyzetre, hogy „karmikus”, emiatt végig kell szenvedni – de még ha valóban a múltban gyökerezik is, a belőle való szabadulásban mindenképpen főszerepet játszik a Jóistenke, a Tőle kapott szabad akarat pedig úgyszintén.

A szabad akarat hatalmával egyébként érdemes óvatosan bánni, mert bálványozásával könnyedén ember-istenítésbe lehet csúszni, s a posztmodern spirituális ember legnagyobb tragédiája, hogy Isten nélkül igyekszik teremteni.

Márpedig a Teremtő nélkül csakis lélektelent és üreset lehet teremteni. Olyat, ami kívülről csillog, így vonzó lehet ugyan, de belülről érezhetően nem az igazi.

Az az ember, aki fél kimondani Isten nevét – vagy vonakodik tőle –, szembe megy a saját teremtett alaptermészetével. Nem akarja látni, hogy valójában honnan jött, és mi felé tartana a lelke.

A téves önismereti út, a neospiritualitás, a „New Age” alaptétele és végterméke: az ember, aki nem akarja látni Istent, ezért kétségbeesetten valami mást, saját mulandó részének jobban tetszőt keres helyette.

A kereslet pedig kínálatot szül, így meg is találja azokat a lehetőségeket, amik kiszolgálják az egóját, és ideig-óráig odavetik neki a megtartottság illúzióját. Még egy terápia, még egy sorselemzés, még egy elvonulás… mint valami kábítószer, amiből egyre több kell, hogy el lehessen viselni az istentelen élet súlyát.

Ebben a létállapotban minden addiginál befolyásolhatóbb és kiszolgáltatottabb az ember, hiszen gyakorlatilag bármire hajlandó, csak hogy közelebb kerüljön ahhoz, akit szem elől tévesztett, s aki valójában mindig is jelen volt, van és lesz a számára: Istenhez.

De mivel Ő most nem trendi, ki tudja, mit fog találni helyette…

Szeretettel:
Erframe, Sándor Alexandra Valéria

Örömmel várom a mondanivalódat!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.