A másik ember megváltoztatásának tévedése

(Fotó: ingadora.es)

Ha meg akarod változtatni a másik embert, akkor nem is őt szereted, hanem csak a képet, amit megálmodtál róla a fejedben.

Természetes módon óhajtjuk szépnek, jónak, sikeresnek és boldognak látni azt, akit szeretünk. Igen ám, de a felsorolt jelzők közül egyik sem egyértelmű.

Mit jelent szépnek, jónak, sikeresnek és boldognak lenni… nekünk? Mi van akkor, ha történetesen eltér a fogalomrendszerünk?

Márpedig nincs két olyan teremtett lélek a Földön, aki szakasztott egyformán gondolkodik mindenről. Ennélfogva elképzelhető, hogy olyasmit akarunk rátukmálni a másikra, ami a miénk, nem az ő sajátja. Lehet, hogy másfelé ráncigálnánk őt, mint amerre a bensője húzza.

Néha fájdalmas a rádöbbenés, hogy embertársunknak esze ágában sincs a róla megálmodott képünket valóra váltani. Az pedig még fájdalmasabb, ha megpróbálja, de látjuk őt közben szenvedni.


Hiszen mi csak „jót akartunk neki”!

Erre mondják, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Mert hatalmas perpatvar tud kerekedni abból, ha a saját szándékainkat vetítjük ki a másik emberre. Ha elfelejtjük őt magát a jelenlegi állapotában – úgy, ahogy van –, és egy olyan mozit nézünk róla, amit mi magunk forgattunk le képzeletben.

Az ilyen filmek ritkán végződnek happy enddel. A mellékszereplő nem nagyon szokott rádöbbenni, hogy mindvégig pontosan azzá akart válni, aminek a főhős szerette volna látni.

Szándékosan írtam mellékszereplőt.

A megváltoztatásra való igény sohasem arról szól, akire irányul. Hanem saját magunkról.

Arról, hogy melyek azok a tulajdonságok, amikkel nehéz szembesülnünk a másikban. Amiket „nem jó nézni”, ezért inkább egy tollvonással kihúznánk mindet a jelleméből és a lelkéből, hogy odavéssünk a helyére valami számunkra elfogadhatóbbat.

Pedig az igazi szeretet olyan, hogy feltétel nélkül elfogad. Nem mondja, hogy „jobban szeretnélek, ha…”. Sőt, még csak azt sem mondja, hogy „a kedvemért jó lenne, ha…”.

Aki igazán szereti a másikat, szereti csúnyán, rosszan, sikertelenül és szomorúan. Még akkor is, ha az illető történetesen mást csinál és máshogyan, mint ahogy azt a szerető fél gondolta.

Ez nem könnyű. Tulajdonképpen az emberi lét legnehezebb feladata. Mégis érdemes tenni vele egy próbát, mert akkor átélhetjük a legnagyobb csodát.

Szeretettel:
Erframe, Sándor Alexandra Valéria

Örömmel várom a mondanivalódat!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.